KELL A HANGOD – KELL A TAPSOD!

OK, nézzük csak. Lesz ez a futóverseny októberben. Valami maraton. Hosszú. A maraton mindig azt jelenti, hogy hosszú. Egyszer a haverokkal végignéztük a Csillagok háborúja mind a hat részét. Arra azt mondta, hogy mozimaraton. Szóval tutira hosszú. Aztán amikor a szomszéd heteken keresztül fúrta a falat. Arra meg azt mondta, hogy felújítás-maraton. Mondjuk az tényleg elég hosszú volt. A múltkor meg a konzis haverom volt Wagner-maratonon, ahol három operát ült végig egyhuzamban, szóval nem volt kispályás.

Olyan fura ez, hogy fut. Mikor megkérdeztem miért, azt mondta miért ne? De hát eszel-iszol közben? – kérdeztem. Jaja, vannak frissítőállomások vízzel, banánnal, ilyesmi. És tényleg, amikor mi a Csillagok háborúja bulit csináltunk, átrendeztük az egész nappalit, olyan volt, mint a moziban, meg vettünk egy csomó popcornt, több rekesz kólát. Meg ropit. Naná, mi is frissítettünk.

Őszintén megmondom, az ötödik rész közepe felé én már egy kicsit kókadtam egyébként, (így magunk közt azt is bevallhatom, hogy bele-bele bóbiskoltam), de amikor jött a „Luke, én vagyok az apád!”, akkor azért magamhoz tértem, és onnan már pályán voltam megint. Erre egyébként azt magyarázta, hogy ez teljesen normális, mert a maratonon is a vége előtt nem sokkal, van valami fal, vagy ilyesmi, amin át kell lendülni, és ha mi pont akkor pont ott lennénk, akkor ő se bóbiskolna bele, hanem csak simán átlendülne.

Szóval most elhatároztuk, hogy csinálunk egy táblát, amire az ő kedvenc idézetét írnánk Yodától, az biztos segítene a lendülésben.

Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!

Már csak azt kéne tudni, hogy mi ez a maraton, meg merre megy, meg hogy hova álljunk. Biztos jó buli, és még rövidebb is a Lucas mesénél.